12. fejezet

Kai pov.

Meg tudtam érteni, hogy ideges volt, de még nem most volt itt az ideje, hogy elmondjam neki az igazságot. Jobb neki még, ha nem tud semmiről. Bár, biztos hogy azt hiszi, hogy ő őrült meg, amikor megálmodja az előző élete történéseit. És akár mennyire is berág rám, még nem tudhatja meg. Először mindent el kell rendezni.
Nem vesztegettem az időm azzal, hogy elsétáljak a titkos szobába, csak oda teleportáltam. Sokkal biztonságosabb is, kevesebb az esélye, hogy bárki is meglát és kiszagolja, hogy hol van az ajtó.
Chanyeol már bent ült és feszülten engem várt. Itt volt vele Luhan és Baekhyun is.
- Kiderítettél valamit? – kérdeztem Chanyeoltól. Ő aprót biccentett, jelezve, hogy igen. Ahogy körbenéztem mindenkin, hiányérzetem támadt. Valaki nem volt jelen.
- Xiu Min nincs itt – jegyeztem meg. – Várjuk meg?
- Felesleges, nem fog eljönni – válaszolt Luhan szomorúan.
- Miért?
- Kai, ez komolyabb mint hittem – kezdett bele Chanyeol. – Xiu Mint elfogták – döbbenten meredtem az előttem ülő barátaimra. – A gróf meg akarja törni az átkot. Mindannyian kellünk hozzá, mind a tizenketten. Valahogy kiszagolták, hogy miben settenkedünk, és egyesével el akar minket rabolni. Tudja, hogy egyedül gyengék vagyunk. Egyébként is az erősebbek az ő oldalán állnak. Van valamilyen szertartás, amihez mind a tizenkettőnk erejére szükség van, csak ezzel sikerülhet. Ennek az egésznek az a lényege, hogy visszahívja az Ő lelkét a testébe, ezzel az ő irányítása alá kerül az egész teste, elméje, lelke. Azt tehet vele, amit akar, mintha egy marionett báb lenne. Ki akarja mondatni vele, hogy visszavonja az átkot, és aztán megöli. Mindketten elvesznének – hadarta el Chanyeol az egészet. Mondatai nem voltak túl összefüggőek, de megértettem a lényeget. Veszélyben van. – Kai, mindig őrködnünk kell, nem szabad, hogy lankadjon a figyelmünk. A legfontosabb, hogy együtt kell maradnunk, mindig, különben mindennek vége. Minden erőfeszítésünk hiába volt, ha most elbukunk. Több mint kétszáz éve erre a napra vártunk, hogy megállítsuk őket! – beszélt tovább Chanyeol. Persze mindezt én is tudtam jól, de fogalmam se volt, hogy hogyan nyerhetnénk. – Egyébként hol van?
- Elszaladt. Megharagudott rám, amiért nem mondtam el neki azt, amit még én se tudtam. Sejtem, hogy épp most próbálják ellenünk fordítani. D.O. már megpróbálta. Valamilyen új sütijét akarta megkóstoltatni vele, amibe nyilván rakott valamit. Aztán jött az Ő macskája, és meghiúsította a tervét. Látjátok, érdemes volt megtartani – magyaráztam.
- Ki ért a legjobban a hazudáshoz közülük? – kérdezte Baekhyun.
- Chen – vágtuk rá egyszerre.
- Meg kell keresnünk – állt fel Luhan. Mindannyian egyetértően bólintottunk, majd elhagytuk a helyiséget.
Már akkor tudtam, hogy őrültség, amit csinálok, de megígértem neki, hogy megvédem, kerüljön bármibe. Akkor nem sikerült, de most menni fog. Semmi más nem érdekel, csak az Ő biztonsága. Bocsáss meg, hogy csalódnod kellett akkor bennem, de most nem fogsz. Teszek róla.

- Ki az? – kérdeztem. Próbáltam nyugodtan és határozottan beszélni, és elrejteni, hogy mennyire is megijedtem. Sajnos nem jött össze. Még én is hallottam, hogy hangom mennyire reszketett. Válaszra vártam, bár tudtam, hogy úgy se fogok kapni.
Pár percig néma csendben álltam. Azt se tudtam, hogy ő hol van, meg hogy én hol vagyok…
Hirtelen felgyulladt egy gyertya, ezzel némi fénnyel elárasztva a szobát. Most már jobban szemügyre tudtam venni a helyiséget. Minden bizonyára hálószoba volt, az ágyból ítélve. A szoba kicsi volt, de ezt a látszatott csak a zsúfoltsága keltette. Középen volt egy francia ágy, előtte a fal mellett egy kandalló, amit egy fotel és egy kanapé vett körbe. Ahogy körbenéztem, megpillantottam egy fiút a sarokban állva. Arca ismerős volt, de nevét nem tudtam.
- Ki vagy és mit akarsz tőlem? – próbálkoztam újra, hátha sikerül kicsikarnom belőle valamit.
- Nem kell félned, nem akarlak bántani. Csak beszélgetni szeretnék veled – felelte. Mondanom se kell, egyáltalán nem sikerült elűznie kétségeim.
- Ha csak beszélgetni akarsz, akkor miért zártad be az ajtót?
- Nem akarom, hogy bárki is megzavarjon – erre nem tudtam mit válaszolni, csak barátságtalanul méregettem. Nem bíztam meg benne, mondjuk ebben a házban már abban se voltam biztos, hogy én önmagam vagyok. – A nevem Chen – mutatkozott be. – Gyere, és foglalj helyet a kandalló mellett. Hideg az éjszaka ma este, nem szeretném, ha megfáznál – nem szóltam egy szót se, csak követtem utasításait. Feszengve ültem le, amit Chen is követett.
- Szóval – kezdtem bele -, miről akartál beszélgetni?
- Először is szeretnélek figyelmeztetni. Jobb, ha vigyázol, hogy kikkel barátkozol.
- Ezt hogy érted?
- Vannak, akik a halálodat akarják, és vannak, akik meg szeretnének óvni téged tőlük. Én az utóbbihoz tartozom.
- Ugyan már, ne viccelj! Az én halálomat? Ugyan kik és miért? – hitetlenkedtem.
- Én komolyan beszélek. Ne vedd félvállról, amit mondok, mert csak te fogsz rosszul járni – halál komoly tekintete megrémisztett.
- Értettem. Akkor kiktől kell félnem? – kérdeztem.
- Legfőképp Kaitól – felelte. Szavainak jelentése még el se jutott agyamig, de már gombóc keletkezett a torkomban. Legszívesebben rögtön felpofoztam volna és itt hagytam volna. Még hogy Kaitól? Egészen idáig ő vigyázott rám, akkor még is miért akarná ő a legjobban a halálom? Lehet, hogy csak színjáték volt az egész és hazudott nekem?
Erősen küzdöttem, hogy legyűrjem a feltörekvő sírásomat. Eddig teljes meggyőződésem volt, hogy Kai segíteni akar, és hogy foglalkozik velem.
- És még? – nehezemre esett beszélni, még is összeszedtem minden erőm, hogy ezt a két szót kipréseljem magamból.
- Luhan, Chanyeol és Baekhyun.
Szavai elmémbe vésődtek. Ezt nem akartam elhinni. Miért van az, hogy mindig azokról derül ki, hogy ellenség, akikben a legjobban megbíztam? Annak a nőnek igaza volt, senkiben sem bízhatok meg itt.
A hiba valószínűleg bennem volt. Egész életemben a barátaim mind árulók voltak, akik csak kihasználtak, majd eldobtak. Soha nem értettem, hogy miért büntetett a sors engem, mikor semmi rosszat nem tettem. Soha nem volt egyetlen egy rossz szavam se másokhoz. Még akkor is mosolyogtam, amikor a legjobb barátnőmről kiderült, hogy ő is szerelmes volt ugyanabba a fiúba, mint én. Mindig biztatott, hogy valljam be neki az érzéseimet, hogy csináljam ezt vagy azt. Aztán amikor rászántam magam, hogy megfogadom tanácsát és elé álltam. Elmondtam neki érzéseim, de ő kikosarazott. Azt mondta, hogy túl csúnya vagyok ahhoz, hogy az ő barátnője lehessek, meg hogy sok dolgot hallott rólam, amiknek persze a fele se volt igaz, de ő nem hitt nekem. Aztán másnap azt láttam, hogy a legjobb barátnőmmel egymás ajkait falják. Akkor jöttem rá, hogy ő mindig is hülyét csinált belőlem, hogy kinevetett, miközben előttem tette a jót, és mindenféle hazugságokat terjesztett rólam. Azóta a nap óta a balszerencse nem hagyott el, mondhatni, hogy az árnyékom lett. A nővérem lett a legjobb barátnőm, de miután ő elment, egyedül maradtam, teljesen. Eleinte azt gondoltam, hogy ők a hülyék, és nem én, de ahogy múlt az idő, fordult a kocka.
Bolond voltam, bolond vagyok és bolond leszek mindörökre.
Nem szólt egy szót se, csak engem figyelt. Arra várt, hogy lenyugodjak, ami talán sikerült is nagyjából. Kifújtam a levegőt, majd folytattam a kérdezősködést.
- Szóval, azt mondod, hogy te a jók közé tartozol, akkor gondolom, biztos vannak neked társaid is úgy, mint Kainak.
- Igen. Én, D.O., Kris, Tao és Lay. A többiek semlegesek.
- És nem tudod, hogy mit tervezgetnek?
- Még nem sikerült kiderítenem, de már rajta vagyunk az ügyön.
- Értem. Van még valami, vagy mehetek?
- Van, sajnos. A legrosszabb része még csak most jön, úgyhogy figyelj jól – bólintottam egy aprót, jelezve, hogy csupa fül vagyok. – Nem hazudok, ezt jól jegyezd meg. Minden szavam igaz, ezért ha már most nem hiszel nekem, akkor jobb, ha most befejezzük ezt a beszélgetést – biccentettem, hogy folytathatja. Jobbnak láttam, ha hagyom, hogy elmondja, amit akar. Majd aztán döntöm el, hogy mit higgyek el belőle.  – Minden gondosan ki volt dolgozva, hogy hogyan kell történnie. Először is, közülük valaki kiadta magát a nővéred barátjának, ezzel elhívva téged az esküvőre. Ez azonban persze nem igaz: a nővérednek nincs barátja, mellesleg már nem is él. Aztán erre az útra tereltek, hogy aztán tönkre tegyék a kocsid, és így itt ragadj. A következő lépésben pedig az szerepelt, hogy az autód eltüntessék, szóval nincs is a szerelőnél. És még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért nem szóltak a nővéred haláláról, elmondom. Azt is mi, pontosabban ők intézték el, hogy te ne szerezz róla tudomást.
- Hazudsz! Ő nem halt meg! – háborodtam fel. Rögtön fel is pattantam, hogy elmenjek. Bőven elég volt belőle ennyi.
- Mikor beszéltél vele utoljára? – kérdezte higgadtan.
- Már vagy egy éve – suttogtam. Ez akkor is lehetetlen, hogy ő… Nem, ezt nem hiszem el. Valami itt nagyon nincs rendben…
- Na látod!
- Nem tudsz te semmit – feleltem, majd faképnél hagytam. Nem érdekelt. Gondoljon amit csak akar. Kiléptem a szobából, ami nyitva volt! Pedig tisztán emlékeztem, hogy bezárta… Inkább nem is törődtem ezzel, csak Kai szobája felé vettem az irányt.
Padlóra szegezett tekintettel haladtam. Siettem. Nem is figyeltem semmire, így véletlenül neki is mentem valakinek. Nem szóltam egy szót se, csak tovább akartam menni, de ő elkapta a karom.
- Hát itt vagy! Már kerestelek – mosolygott rám az illető, aki nem volt más mint Kai. Rögtön eszembe jutott minden, amit Chen mondott. Ő rossz és meg akar ölni. Ezt jól eszembe kell vésnem, különben még a végén becsap, és ezt nem szeretném.
- Hagy békén Kai! – téptem ki idegesen karjaim keze közül. Farkasszemet néztünk egymással, míg végül én meg nem szólaltam. – Ne mondj semmit, és akkor én se fogok semmit se szólni – néztem rá határozottan. – Csak hagyj el menni, jó?
- Mit mondott neked Chen? – kérdezte kissé dühösen. Kicsit megszeppentem a hirtelen jött éltől a hangjában.
- Elmondta az igazságot rólad és mindenkiről. Most már nem tudsz becsapni Kai. Többet nem hiszek neked. Eljátszottad az összes esélyed nálam. Nem illetlek mindenféle csúnya jelzővel, mert hiszem, hogy mindennek meg volt az oka. Lehet, hogy hazudtál, de már nem számít – mielőtt folytattam volna, nyeltem egy nagyot, hogy a gombócot, ami megint a torkomba tolakodott, lenyomjam. - Tudod, hogy milyen érzés az, amikor akiben a világon a legjobban megbíztál, később kiderül róla, hogy csak szórakozott veled? Bármennyire nem szeretném, a szívem összeszorul, ha arra gondolok, hogy én még hittem neked, miközben te rezzenéstelen arccal tömted a fejem. Sajnálom Kai, hogy a köztünk lévő kapcsolat így megszakad – mondtam szomorúan, majd válaszát nem várva ott hagytam. Tovább folytattam utam Kai szobája felé. Könnyen már nem bírtam visszafogni. Fájt, nagyon is, hogy csalódnom kellett benne is.