10. fejezet

- Hányszor kell még elmondjam, hogy hagyd békén a fiam? – emelte fel a fejem a gróf, majd választ nem várva nyomta vissza a vízzel teli kádba. Még levegőt venni se volt időm, olyan hirtelen találkoztam újra a hideg vízzel.
Hogy miért? Azt én magam se értettem, csak azt tudtam, hogy a gróf meg akar ölni. Tüdőm meg telt vízzel, majd mikor már majdnem megfulladtam, a gróf felemelte a fejem. Hajamat markolta, majd kitépve azt.
- Még mindig nem beszél? – kérdezte ingerülten, ám válaszomat megint nem várta meg. Annyira érthetetlen volt. Egyszerűen nem tudtam összerakni az eseményeket…
Kezemmel akartam magam kiszabadítani a gróf karmai közül, de amint megpróbáltam megmozdítani őket, észrevettem, hogy össze vannak kötözve jó erősen, így még csak kibújni se tudtam volna belőle.
A buborékok csak úgy mentek a felszín felé, ezzel egyre több oxigén hagyta el tüdőm. Megint majdnem megfulladtam, amikor újra felhúzott.
- Mit akarsz tőlünk, hm? A pénzünk, vagy csak hírnevet? Hogy tudtad ennyire elcsavarni a fiam, a feleségem és még jó pár unokaöcsém fejét? Boszorkány vagy, ne is tagadd. Csak hogy tudd, nem sikerült mindenkit elvarázsolnod – ordította a gróf, majd megjelent mellette két másik alak. Rémülten néztem rájuk, és próbáltam segítségért könyörögni a szememmel, de ők ignoráltak engem. Kinyitottam szám, hogy jó nagy levegőt vegyek, de rögtön újra a víz alá kerültem. Még nem adtam fel. Próbáltam a lábaimat hasznossá tenni, és megrúgni a grófot, de az is össze volt kötve. Már kezdtem teljesen elveszteni minden reményt, és beletörődni, hogy meghalok, amikor hirtelen megjelentek páran.
- Drágám, hagyd abba! – hallottam meg egy fiatal nő hangját, ami ismerős volt.
- Apa, ne bántsd őt! – tiltakozott Kai is.
A következő pillanatban a gróf elengedett, és engem valaki felhúzott. Az első dolog, amit megláttam az Kai arca volt, aki rögtön karjaiba zárt. Körülötte megláttam a hölgyet a festményről, Luhant, Chanyeolt és még egy fiút, akik a másik három személlyel foglalkoztak.
Hirtelen kezdtem el köhögni, ahogy az oxigén bejutott a szervezetembe. Már kezdtem örülni, hogy még se halok meg, amikor megint elsötétült minden…

- Jól van?
- Mi történt?
- Chanyeol, te bántottad?
- Az isten szerelmére, válaszolj már!
Ezekre a hangokra ébredtem fel. Szemem lassan nyitottam ki. Az első, amit megláttam, az Kai aggódó arca, mellette Chanyeol, mögötte pedig Luhan és még két fiú, akik szüntelen Chanyeolt szidták.
- Felébredt! – kiáltott fel Chanyeol, mire minden szem rám szegeződött és mindenki elhallgatott. Lassan felültem.
- Jól vagy? – kérdezte Kai, mire bólintottam.
Igazából az túlzás, hogy jól vagyok, mert még mindig forog velem a világ és a fejem is hasogat, de aránylag jól voltam. Ahogy körbenéztem a sok aggódó szempáron, hirtelen megpillantottam két eléggé nem kívánatos személyt. Ahogy megláttam arcukat, újra lejátszódott bennem az „álmom”. A hideg is kirázott és még jobban forogni kezdett velem a világ. Ők voltak ott a gróffal! A felismerés teljesen lesokkolt, és újra elvesztettem eszméletem.

Kai pov.

Már kezdtem megnyugodni, mikor Sora felébredt, de hirtelen újra elájult. Nem értettem, hogy mi folyik körülötte, habár voltak elképzeléseim, semmit nem mertem szentül állítani.
Én még mindig itt ültem a kanapén Sora mellett és gondolkodtam. A többiek már rég elmentek Chanyeolt leszámítva.
- Szerinted mi történt? – kérdeztem tőle tanácstalanul.
- Nem tudom – vont vállat barátom.
- Láttad, ahogy Krisre és D.O.-ra nézett? – Chanyeol bólintott egy aprót. – És emlékszel még arra az estére, amikor majdnem vízbe fullasztották? – Chanyeol megint bólintott. – Lehetséges lenne, hogy mégis csak ő az?
- Szerintem igen. Már az is nagyon furcsa volt, amikor először elájult – tanakodott barátom.
- Tényleg, mi történt?
- Hát, elvittem megmutatni neki a titkos szobánk, és odaadtam neki a régi naplód, hogy olvassa el, és aztán kérdőn nyújtott felém egy képet róla – emlékezett vissza a nemrég történtekre Chanyeol. – Én ideges lettem, mert nem akartam, hogy különösebben tudjon róla, meg az is már furcsa volt, hogy megmaradt róla még egy kép, pedig ha jól emlékszem, akkor mindet megsemmisítettük akkor, leszámítva egyet, de azt magadnál hordod. Épp ezért elégettem a képet, és akkor hirtelen elkezdett furcsán viselkedni…
- Akkor minden bizonnyal tényleg ő az – feleltem.  – Minden percben mellette kell lennünk, nehogy bántódása essen – jelentettem ki határozottan, mire Chanyeol hevesen bólogatni kezdett. – Kikre számíthatunk?
- Luhan, Baekhyun és Xiu Min, másra azt hiszem nem. Mindenki utálta őt, minket leszámítva.
- Értesítsd őket, én addig elviszem őt a szobámba, jó?
- Rendben – mondta Chanyeol majd felállt és már ment is volna, ha nem tartott még vissza egy kicsit.
- A többiekre pedig ügyelni kell, hogy soha ne legyenek a közelében, ne is beszéljen velük, kapni pláne ne kapjon tőlük semmit. – Ja és még valami, ki kell találnunk, hogy mit forgat a fejében – Chanyeol bólintott, majd elment.
Én a karjaimba vettem Sorát, és elvittem a szobámba, ahol befektettem az ágyba, majd én is mellé feküdtem.
- Ne félj, nem fogjuk engedni, hogy bármi bántódásod essen – suttogtam, miközben fejét simogattam.