9. fejezet

- Mint egy szoba – felelte Chanyeol halál komoly arccal. Azt hittem, hogy valami komolyabb vagy titkosabb hely, mert eléggé úgy viselkedett. Már kezdtem azon fantáziálni, hogy mi lehet itt, erre benyögi, hogy egy szoba. Most csak úgy komolyan, ennyire hülyének néz, vagy mi?

Rögtön se válaszolni, se reagálni nem tudtam. Váratlanul ért, hogy ezt mondta. Végül beletúrtam a hajamba, s megszólaltam.
- Ömm… Chanyeol – néztem rá az említett személyre. – Minek nézel te engem?
- Embernek? – kérdezte viccesen, mire normál esetben felnevettem volna, de most nem.
- És az embereket?
- Nem tudom, miért?
- Csak mert, ha ezt nem osztod meg velem, azt hiszem rá se jövök és hülyén haltam volna meg – csóváltam a fejem, mire Chanyeol felnevetett. – Na de most komolyan, milyen helyre hoztál te engem?
- Mint már mondtam, ez egy szoba, de nem is akármilyen!
- Chanyeol, mondjad már!
- Jó, szóval ez az én és Kai titkos rejtekhelyünk volt. Mikor még kisebbek voltunk folyton idebújtunk és játszottunk – válaszolt végre normálisan, majd megindult és intett, hogy kövessem. – Mindenféle hülyeségeket csináltunk itt és ide rejtettük a legféltettebb dolgainkat. Most már persze nem nagyon használjuk, de ha rossz kedvem mindig idejövök, hogy felidézzem a régi szép emlékeket – miközben mondta, mosolygott. Látszott rajta, hogy épp eszébe jutnak a gyerekkori csínytevéseik és az efféle dolgok. Közben régi plüssállatokat, képeket meg mindenféle játékot megfogott, megnézett és visszarakott.
- Értem, és miért itt hoztál ide? – kérdeztem, mivel még mindig nem értettem a pontos lényegét. Az mind szép és jó, hogy megmutatta nekem ezt, amiből azt vettem le, hogy megbízik bennem. Hogy miért, magam sem tudom.
- Nem tudom – vont vállat a fiú. – Csak úgy szerettem volna megmutatni egy-két dolgot. Biztos szeretnél többet megtudni Kairól – mondta, majd a kezembe nyomott egy füzetet. – Ez Kai naplója. Olvasd el, megtudsz belőle egy-két érdekes dolgot.

A fiú ezután lefeküdt egy kanapéra, és becsukta szemét. Lehet csak pihenni akart, lehet aludni. Ezzel most nem foglalkoztam, hanem leültem mellé, majd kinyitottam a füzetet. Alig bírtam elolvasni akármit is belőle, annyira olvashatatlan volt Kai kézírása. Miután nagyjából hozzászoktam a ronda íráshoz, már könnyebben haladtam.

Egy-két érdekességet valóban megtudtam belőle. Kai gyerekkori titkait, például, hogy félt egyedül aludni, ezért mindig anyukájával aludt. Egy idő után azonban mikor már idősebb volt, az anyukája soha nem engedte, hogy vele aludjon, ezért lefekvés előtt altatódalt énekelt neki és addig volt velem, amíg el nem alszik.

A legtöbb oldalban sok érdekesség nem volt, a dátumot leszámítva; vagy száz éve volt. Fura belegondolni, hogy egykor még ők is emberek voltak, legalábbis a naplóból ez jött le, és aztán valami miatt meg vámpírrá változtak. Egyre jobban kezdett érdekelni az igazság.
Ahogy a füzetet lapozgattam, kiesett belőle egy fénykép, amin egy fiatal, szőke, tipikus 18 századi fiatal lány volt.
- Chanyeol –szólítottam.
- Hm? – kérdezte még mindig csukott szemmel. Szóval nem aludt, legalábbis már nem.
- Ő ki? – kérdeztem, majd a képet neki nyújtottam. Félig kinyitotta a szemét, majd mikor meglátta a képet, felült.
- Ez honnét van? – kérdezte kissé idegesen.
- A naplóból esett ki – feleltem. Amióta itt vagyok, még nem sokszor találkoztam, illetve láttam Chanyeolt, de amikor láttam, mindig mosolygott és jó kedve volt. Most viszont félelmetes volt így látni. Úgy gondolom, hogy ennek a lánynak nagy szerepe volt abban, hogy vámpírrá változtak…
Két érzés kavargott bennem; olyan volt, mintha Chanyeol bármelyik pillanatban bántani akarna, illetve hogy nem szeret, mert megbántottam valamivel. Egyszerűen nem érettem, hogy mik ezek az érzések, de nagyon rossz volt.
Chanyeol kikapta a kezemből a képet, majd elégette. Ezen még meglepődni se volt időm, mert egy furcsa, belül szorongató érzés kerített hatalmába. Nem kaptam levegőt, a tüdőm összeszorult, és hiába kapkodtam a számon keresztül, nem jutott be szervezetembe. Látni is már csak halványan láttam az eseményeket, de nem tudtam összerakni, hogy mi folyik körülöttem. Chanyeol kétségbeesett arca, a semmiből feltűnő Kai, aki a karjaiba vesz, majd elvisz valahova. Még hallottam, ahogy Kai azt suttogja, hogy bírjam ki még egy kicsit, de aztán elsötétült minden…